Mese a jóságról. Vagyis hogy ez nem is mese hanem megtörtént, mégpedig a közeli napokban és csak azért irok róla mert szerintem jó lenne ha gyakrabban történnének hasonló dolgok. Igaz nem elsö esetben találkozom vele hogy egyik ember segit a másiknak, de valljuk be, korunkra, erre a felgyorsult világra nem jellemzö.

A történet nem szokatlan és sajnos az elején inkább lassan általánosnak nevezhetö a kamionos társadalomban. Az ember dolgozik, dolgozik hogy magának, családjának biztositsa azt az összeget ami éppen elég hogy fenntartsa magának a biztos hátteret vagy legalábbis épitgesse azt magának, családjának. Most, egyszer csak mint derült égböl a villámcsapás történik, illetve nem történik valami. Mégpedig az történik hogy a pénz amit meg kellene kapjon elvégzett munkájáért egyszerüen nem érkezik. Érkezik viszont a posta tele számlákkal de ne menjünk bele nagyon kinek miféle számla érkezik mert ez egyéni. Persze az ember jóhiszemüen úgy gondolja csak kicsit késik és ha van némi tartalék akkor abból kifizeti a számlákat és megy tovább dolgozni hogy mivel a dijazás utólag érkezik, a következö hónapban is legyen mire várni. A fönöke végül is azt igérte pár napon belül küldi ami jár. Aki nem ismeri hogyan müködik ez a nemzetközi kamionosoknál azért annak elmondom hogy az elsö esetben 4-6 hétig (sok esetben több is) külföldön tartózkodó kamionost hazahozzák egy hétre és a 2. hónap végéig igérik a pénzt. Mivel a hónapnak nincs vége a soför megint kimegy és ugyanúgy 4-6 esetleg több hetet kellene kint töltenie. Odakintröl eléggé nehéz intézni otthoni ügyes-bajos dolgainkat és telefonon igéretet azt ugye kap is garmadával csak a pénz nem érkezik sajnos. Otthon a család közben fizeti a kiadásokat abból a kis félretett vastartalékból ami szintén véges tehát el is fogy. Elfogy a pénz, elfogy a türelem és gyorsan munkahelyet váltunk, banki haladékot kérünk, kölcsönkérünk hogy áthidaljuk, átmenetileg megoldjuk a helyzetet. Egy másik cégnél ami többet, jobbat igért kezdünk újra dolgozni törlesztünk, visszafizetünk és ha szerencsénk van ezzel a történet le is zárul, életünk visszakerül a régi kerékvágásba. Sajnos azonban egyre sürübben találkozni olyan esetekkel ahol a következö cég, a következö fönök is csak igér, jobb esetben valami kis elöleget ad amivel gyorsan befoldozzuk a legnagyobb réseket, felkészülünk az útra és irány a munka. Mire azonban kiderül hogy a cég végül fizet e, megint eltelik 2 hónap minimum. Ha nem fizet akkor jön a kétségbeesett munkahelykeresés, pénzelöteremtés akár a föld alól is mert a végrehajtó nem olyan türelmes ám mint mi vagyunk és úszik a ház, autó tehát eddigi életünk igyekvései hogy boldog családi fészket épitsünk összeomlanak és romokban hever minden körülöttünk. Néha azonban eljön a csoda. Azok akik körülöttünk élnek, meglátják, meghallják tragédiánkat és kérés nélkül, térités vagy bármiféle juttatás igérete nélkül megsegitenek bennünket. Én a napokban voltam tanúja egy ilyen kis csodának, mesebeli történetnek és mivel nagyon megfogott úgy döntöttem leirom ide hátha mások is jobban meglátják a segitségre szorulót, elkezdenek segiteni egymásnak. Hiszen sok esetben elég egy figyelmeztetés hogy oda ne menj dolgozni. Más esetben elég annyi hogy kolléga itt meg itt van felvétel és tudom hogy a pénz megérkezik annál a cégnél. A történet amit irni akartam egy ilyen szerencsésen alakult eset. Sajnos nevekkel nem szolgálhatok és értem is azok félelmét akik szerepelnek benne. Hiszen könnyen megeshetne hogy sokan a jó tündérrel tévesztenék öket és Tölük várnák a segitséget pedig ök csak meglátták ezt az egy lehetöséget és segitettek hogy egy kollégánknak ne omoljon össze az élete. Mindannyian szabadkoznának hogy á semmiség hiszen egy telefonhivásba került csak, vagy á csak egy üzenet volt de akinek segitettek az másként éli meg ezt és úgy gondolom, Neki ettöl szebb ajándékot soha senki talán nem adott még. Kicsit olyan mintha a Karácsony többször lenne idén. Tehát amiröl szó van az éppen egy ilyen a fentiekben körülirt eset és bizony már a ház volt veszélyben mivel hosszas keresés után sem lett megfelelö illetve olyan munkahely ahol a pénz is érkezett volna. Itt a Camion Driveren többen tudtunk is róla hogy bizony munkahely kell kollégánknak. Magam is igéretet tettem hogy felkeresem a fönökömet és rákérdezek de közben az események beindultak. Egyik kollégánk beajánlotta a másik kollégánkat fönökének egy egyszerü telefonhivással és ma már dolgozik is. Persze nem ment minden ennyire egyszerüen azért de dióhéjban ennyi ami történt. A végére egy mondat talán még idekivánkozik. Figyeljünk oda másokra kicsivel jobban hiszen nem tudjuk mikor kerülünk a ló másik oldalára és szorulunk segitségre éppen mi. Segitsünk ha nem is sokkal, legalább azzal a tanáccsal, telefonhivással, üzenettel és a szivekben sürübben lesz Karácsony, szebb, jobb lesz az ország és a világ.