Megérkeztem a negyedik interjúmmal, remélem érdeklődve fogadjátok! Bevallom a mostani riportalanyom meglepinek szánom, direkt az ünnepekre tartogattam nektek ))))) Ilyenkor már mindenki készülődik, gondolatban már számolgatjuk, vajon hány napot lehetünk otthon, szeretteink körében, mivel lephetnénk meg, mikor vegyük meg azt a valamit ?? Sok-sok ötlet kavarog, de igyekeznünk kell, mert ilyenkor méginkább rohan az idő.

Eddig mindig rólatok volt szó, kamion sofőrökről! Férfiakról! Igaz?? Ez így is volt helyes, hisz ez a „TI” oldalatok. Most szeretném megvilágítani a másik oldalt is! Más szemszögből láttatni a dolgokat! Érzékeltetni az itthon maradottak életét! Hogy ez sikerüljön, egy hölgyet kértem meg, hogy válaszoljon pár kérdésemre. Akik rendszeresen látogatják az oldalt, chat-elnek velünk, már ismerik őt, ő Rituka! Olvassátok válaszait, hogy ti is megismerhessétek:

1).Első kérdésem az lenne, párod által találtál-e az oldalra, vagy magadtól tévedtél ide? Mi az, ami itt tart az oldalon, ahol elsősorban férfiak fordulnak meg?

Keresgéltem, és mivel két kamionos is van a családban, rátaláltam az oldalra, sok másik megtekintése után. Mindig is érdekeltek a nagy járművek, így a Kamionok is. Mivel a párom is "pilóta" ezért érdekel a napi gondjuk, bajuk és a mindennapi életük is. Keresgéltem a neten, bevallom több kamionos oldalt is találtam, de mivel mindegyik zárt közösség volt már, nem fogadtak be a többiek. Így találtam rá a CamionDriver oldalára. A driveren nagyon baráti a viszony, a chat-elők között szinte napi kapcsolatban vagyunk egymással. Úgy vélem egy ilyen oldal kell azoknak a sofőröknek, akik csak egy kicsit ki akarják engedni a napi gőzt, és egy jó kis beszélgetésre vágynak. A Bagoly-klubb az nagyon jó dolog. Mivel mindenki későn végez a napi melóval, inkább este van lehetőség a beszélgetésekre. Azon vagyok és így a fer szerintem, ha nekem segítettek mikor apának nem volt munkája, nekem is kötelességem másoknak segíteni.

2.) Párod már kamionosként ismerted meg, vagy később kezdte el űzni ezt a munkát?

Kedves párommal 5éve vagyunk együtt. Mikor megismerkedtünk már akkor is nemzetközi sofőrként dolgozott. Azért azt elmondom nekem egy gyerekkori álmom vált valóra mikor elmehettem vele egyszer Svédországba és egyszer Angliába. Apa megengedte nekem, hogy vezessem ezt a sokkerekű járgányt, ez volt számomra a mennyország. Nagyon furcsa volt ez egy induló kapcsolatnál, hogy akit a szívem választott csak bizonyos időközönként van itthon. Nem volt könnyű megszokni, de a szerelem és szeretet sok mindent kibír.

3.)Nehéz volt megszoknod, hogy egyedül kell döntéseket hoznod, esetleg olyan dolgokban is, amikhez nem értesz?

Sajnos vagy talán jó dolog, de a szüleimnek köszönhetem, hogy ilyen vagyok. Mindig azt tanította apukám nekem: "ha valamit megtudsz oldani egyedül, azért nem kell fűzetned". Tudod igaza van. Apa két havonta jön haza, és mivel családi házban lakunk, az összes férfi munka az enyém. Szoktam mesélni nektek miket csináltunk a nyáron. Szigeteltünk, fát vágtunk vakoltunk,véstünk.
Most éppen festek, mire apa haza jön rend legyen és tisztaság. Nem mártírkódok de mutassatok nekem még egy nőt, aki ha kell láncfűrésszel dolgozik és utána családanyaként leül játszani a kisfiával.

4.) Van egy kisfiatok! Gondolom egyrészt jó, mert nem vagy egyedül, viszont másrészről nagyobb teher is hárul rád, hisz a felelősség csak rajtad van. Jól látom??? Ő hogy éli meg az édesapja hiányát?

2007július16-án megszületett a kisfiunk. Ez is igen érdekesen alakult. Apa mindenképpen szeretett volna itthon lenni mikor megszületik a kis trónörökös. Sikerült egy angol fuvarból időben haza érni egy szombati napon.
Mi sokat sétáltunk a friss levegőn, hiszen szinte minden kismamának kötelező ez. Apa készülődött vasárnap, éjjel indul. De másképp alakult a fuvarja. Engem fuvarozott a helyi kórházba. Így itthon volt mikor a kisfiunk megszületett. Ez is a véletlen műve. Sajnos nem könnyű egyedül gyermeket nevelni. Mivel a szüleim nem fiatalok, már csak pár órára lehet rájuk bízni a gyereket, ha olyan helyre kell mennem ügyet intézni. De az ovi mindenben támogat, hisz tudják, hogy csak egyedül én vagyok a gyerekkel. Tamásom sokat keresi az apukáját, eddig nem is tűnt fel neki a dolog, de már kezd megérni a kis esze és felfogja mi zajlik körülötte. Sajnos a mai rohanó világunkban nagyon nehéz elhelyezkedni, főleg egy kis gyerekkel. Esélyem sincs rá. Így sajnos apának kellett áldozatot hozni, hogy maga mögött hagyta az országot csak azért, hogy nekünk jobb legyen.

5.) Folyton csak várni a másikat, elég kimerítő lehet, és a türelmed is próbára tevő feladat. Ma már az internet óriási segítséget nyújt, de sok mindent nem tud pótolni. „Ti” húztatok egy időhatárt, hogy meddig vállaljátok ezt az életformát, vagy majd közben alakul?

Nagyon aggódunk egymásért ez biztos. Az internet óriási segítség azt hiszem minden sofőr és utazó számára. Tudjuk mindannyian egy telefonhívás mennyibe kerül. A skyp még ha kép nélkül is csak hanggal majdnem olyan mint ha itthon lenne. Minden ügyes bajos dolgokat meglehet beszélni és így majdnem olyan mintha nem lenne közöttünk több 100km-es távolság. Mindig rettegni félteni óvni a másikat, és aggódni érte tudott-e főzni magának, evett-e reggelit. Nagyon nehéz. Ezt minden kamionos feleség tudja. Amikor a párunk haza jön hetek vagy hónapok után teljesen mindegy milyen évszak van nálunk akkor van karácsony. Az a pár nap egyenlő a szeretet ünnepével. Mivel a fiúnk még kicsi így apának 200 évet kell kamionozni, mert a felsőoktatás sincs ingyen. Én személy szerint jobban örülnék neki, ha találna itthon állást, de ahol füzetnek is az elvégzett munkáért olyan nincs is.

6.)Mit üzennél a fiúknak, vagy a hasonló helyzetben lévő nőknek, anyáknak?? Van ötleted, tanácsod számukra?

Tudom, hosszúra engedtem a válaszok sorait. De jó tanáccsal azért még tudok szolgálni az itthon maradó családtagoknak. Mindegyikünk tudja csak a jót szabad megírni az úton levőnek. Hisz tenni semmit nem tud oly messziről, csak idegesíti magát az pedig infarktushoz vezethet. Csak a jót szabad írni, és mindig éreztetni kell a párunkkal, hogy szeretjük és haza várjuk épségben.
Ami a legfontosabb a bizalom!!!! Ne azon tanakodjunk most mit tesz kint a párunk? Pénzt keres és értünk dolgozik. Ezt mindenki letudja saját magában, akkor minden kapcsolat virágzó lehet.

A távolban dolgozó fiúknak üzenem: senki ne kacsingasson! Csak előre nézzen! A család mindennél fontosabb, az itthoniak a lelküket kiteszik azért, hogy a párjuk azt tehesse amit szeret : "vezessen"!

Nagyon köszönöm Ritukának az őszinte válaszait. Igazából én nem szeretném eldönteni, hogy kinek a nehezebb, az itthonmaradottaknak, vagy a távolban dolgozóknak, talán nem is lehet-érdemes összehasonlítani a két oldalt. Mindenkinek másért nehéz, más-más amivel meg kell bírkózniuk, küzdeniük, viszont egy valami egy és ugyanaz. Ez pedig az egyedül töltött órák, éjjelek. Mindenkinek ez talán a legnehezebb. Különösen az ünnepekben, ha nem sikerül hazaérni, minden erőfeszítés ellenére sem. :((( Ebben az esetben az egyetlen kapcsolat a net, ami segíthet átvészelni a másik hiányát. De ha van más, jobb ötletetek, írjátok meg hozzászólásban, jól jöhet!

Ha teljesülhetne egy kívánságom karácsonyra, az az lenne, hogy mindenki a párja mellett ünnepelhessen, örömben, boldogságban, egészségben !!! :)))