Talán ezt tudva, egyikőtöktől kaptam lehetőséget, hogy ülhessek is a kamionjában. Most úgy képzeljetek el, mint mikor a gyerek eljut a cirkuszba vagy Walt Disneybe, ahol tátott szájjal s nagy szemekkel nézelődik. :)) ”Jó! :)))  Kis túlzással” :)) Először láttam belülről egy kamion fülkét, elárulom kívülről kisebbnek látszik. Furcsa a hatalmas szélvédő, visszapillantó tükrök, a két ülés mennyire messze van egymástól. Most láthattam, hogy kapjátok az információkat, hol van a navigáció. Minden úgy van rakva, hogy kéznél legyen, a toll, teló, víz, sorba a szemüvegek, és ki tudja még mik. Szóval nagyon új és érdekes volt számomra. :)))  Nagyon örültem a lehetőségnek, és természetesen pont fordítva szálltam ki, mint kellett volna. :)) Mire leértem, rájöttem magamtól is. :) Köszönöm szépen NEKED a lehetőséget !!

Azt gondolom, aki kamionozásra adja a fejét, az valahogy így láthatja ezt a nagy járgányt, ahogyan én, valamiféle elvarázsolt állapotba kerül, mikor először beleülhet, és vezetheti.

Erről az jut eszembe, mikor én állhattam először munkába, abban a szakmában, amiről egész gyermekkoromban álmodtam. Boldognak mondhatom magam, mert még ma is úgy állok oda, pedig sokan le akartak beszélni róla, és kitartásomat a sok kudarc is próbára tette.

Miért írom ezt most le itt nektek? Nagyon remélem, nem egyedül vagyok az, aki szereti a munkáját. Ha így van, arra szeretnélek benneteket biztatni, hogy őrizzétek  meg azt a lelkesedést, rajongást, csodálatot amit a kezdéskor éreztetek, hisz nem mindegy hogy dolgozzátok le azt a sok munkás évet, hogy élitek az életeteket. "Munkátok legyen a hobbitok is!"

Más normális ember nem érti, mit lehet szeretni a munkámban, mi szépet, érdekeset, varázst találok benne!? Mindenkinek más az álma, ezért most nem emelnék ki egy szakmát sem. Az lenne jó, ha mindenki azt végezné, amit szeret. Sokkal több boldog ember lehetne. Magamból indulok ki: mindig várom, mikor mehetek már dolgozni! Sosem kések el, sosem várom a munkaidő végét, hajlamos vagyok ráhúzni még egy kicsit, és sosem végzek időben, mert szokás szerint, túl sokat tervezek. Sok éves tapasztalatom mondatja velem, hogy nem mindegy hogy dolgozik valaki a munkahelyén, jókedvűen, örömmel vagy unottan, másokat is lehangolva.

Én ha vállalkozó lennék, és hozzám jelentkező álláskeresők jönnének, első kérdésem az lenne: "Szereti azt a munkát, amire hozzám jelentkezik?" Ha egyből rávágja, gondolkodás nélkül, hogy "igen!", mosolyogva, szinte már fel is van véve. Számomra sokkal fontosabb lenne, mint az állandóan hajtogatott "több éves gyakorlat", meg, hogy "hány éves?". Meggyőződésem, hogy a főnököm egyetértene velem, mosolyogva bólogatna. :))))))

Én mit gondolok arról, hogy a ti munkátokban mi a szép? Először is, ha rajongsz a kamionokért, már beülni is izgalmas. Nem? :)) Eljuthatsz olyan helyekre, ahová talán soha nem juthatnál el, ha más munkát választanál. Valamely szinten szabad vagy, persze ugyanakkor vannak kötöttségek is. Gondoljunk csak bele, legtöbb munkahelyen többen dolgoznak, több emberhez kell alkalmazkodnunk, szinte elkerülhetetlenek a nézeteltérések. Ha te egyedül vezetsz, nem kell egész úton a másikat is figyelembe venned, idődet te osztod be. Tudom, mint mindennek ennek is megvan a hátránya, magadra vagy utalva, ez elsősorban akkor érdekes mikor baj van. Na de erről ennyi elég is, mert ti ezt ezerszer jobban tudjátok, mint én. Én csak azt tudom leírni, ahogy én látom, beleszőve az általatok elmondottakat.

Sokszor biztos tele van a hócipőtök az egésszel, néha szó szerint is, de az ember sokat tehet azért, hogy elviselhetőbbé tegye a magányos s hosszú napokat. Gondolok arra, hogy képeket tehetsz ki szeretteidről vagy tőlük kapott plüss állatkákkal telerakhatod belül, melyekre ha ránézel eszedbe jutnak ŐK, és az az érzés önti el a szíved, mint mikor kaptad őket. :))) Érezni fogod, hogy várnak haza, van értelme tovább menni, kitartani. Én úgy gondolom, vezetés közben mikor zenét hallgatsz, vagy várakoznod kell, használd ki gondolkodásra az időt, érdemes tervezni, hátha támad egy jó ötleted s jobbra fordulhat sorsod. Újratervezés!! :)))

Gondolatok: Tegyük fel, nem azt a munkát végzed amit szeretnél, fogalmad sincs arról az érzésről amiről most írtam. Akkor szerintem miközben végzed a dolgod, mellette folyamatosan kellene keresned olyan állást, ahol szívesen dolgoznál. Tudom ez a mai világban elég nehéz, bármilyen állásnak is örülnénk, ha épp munkanélküliek vagyunk. Átéltem már ezt az érzést én is.

Ha végképp leragadunk egy helyen, ahol nem szeretünk, kimondottan fáraszt, nagyon fontos, hogy legyen valami hobbink, amit nagyon szeretünk csinálni, mint például köztetek is van aki motorozik, horgászik, vadászik, biliárdozik vagy épp Blogot ír :)))) nem akarok ujjal mutogatni :))). Ez szinte mint egy terápia, segít feloldani a hétköznapok okozta feszültséget, feltöltődünk közben és újult erővel indulunk a következő nehéz heteknek.

Mindenesetre a ti életeteket, érzelmeiteket sokkal nehezebb rendben tartani, mint másoknak, máshol nagyon sok munkahely mellett. Talán emberfeletti feladatnak tűnhet, de nem az, mert egyeseknek azért sikerült. Épp ezért nagyon oda kell figyelnetek a család itthon maradt tagjaira, szeretteitekre, mert a kapcsolataitokat különösen próbára teszi ez az életforma, melyet ti éltek.Ehhez kívánok én nektek bölcsességet, mellettetek kitartó csodás társat és kitartást!! :))