Állásidőnek az számít, ha a munkavállaló a beosztás szerinti munkaidőben nem tud – a munkáltató oldalán felmerült okból – munkát végezni. Az állásidőre vonatkozó szabályokat kell alkalmazni akkor is, ha a munkáltató a szerződésben meghatározott időtartam alatt el sem rendeli a dolgozó számára a munkavégzést.

A munkavállalót ez idő alatt alapbére illeti meg. Ezen felül bérpótlék akkor jár, ha az alkalmazott a munkaidő-beosztás szerinti munkavégzéskor pótlékra - például műszak- vagy vasárnapi pótlékra - lett volna jogosult.

Amennyiben a munkavállaló az új Mt. szerint mentesül a munkavégzési kötelezettség alól, távolléti díj illeti meg például a szabadság időtartam, illetve a kötelező orvosi vizsgálat alatt. Szintén jár távolléti díj a véradáshoz szükséges legalább 4 óra időtartamára, a szoptató anyának a szoptatás első hat hónapjában naponta kétszer egy, ikergyermekek esetén kétszer két órára, a kilencedik hónap végéig naponta egy, ikergyermekek esetén naponta két órára, valamint hozzátartozója halálakor két munkanapra.

Távolléti díjat kell kapnia a munkavállalónak az általános iskolai tanulmányok folytatása, továbbá a felek megállapodása szerinti képzés, illetve továbbképzés esetén a képzésben való részvételhez szükséges időre, valamint a bíróság vagy hatóság felhívására történő megjelenéshez vagy az eljárásban való személyes részvételhez szükséges időtartamra is.

Ez igaz akkor is, ha a munkáltató kötelezettségszegés körülményeinek kivizsgálása miatt mentesíti a munkavállalót rendelkezésre állási és munkavégzési kötelezettségének teljesítése alól, illetve ha munkaviszonyra vonatkozó szabály munkavégzés nélkül munkabér fizetését írja elő, annak mértéke meghatározása nélkül.