Az utóbbi években mindennapos probléma lett a munkanélküliség. Ez elsősorban pszichésen viseli meg az embereket, leginkább a férfiakat. A „teremtés koronái” számára ugyanis megkérdőjeleződik férfi mivoltuk, hiszen nem tudják biztosítani családjuk megélhetését. Nagyon nehezen birkóznak meg a tudattal, hogy nincs munkájuk.
A helyzet drámaibb, ha a feleség dolgozik: az általa keresett pénzből él a család, ő diktálja, mikor mire költhetnek. Gyakran a férj a párja ellen fordul, „bezzeg neked van munkád” hozzáállással. Az alábbi három történetből kiderül, hogyan viselik a férfiak (és a nők) a nehéz helyzetet.

Vállalkozó lett – újra boldogok

Rémálmaimban még visszatér a három éven át tartó, szörnyű érzés. A férjem mérnökként dolgozott, a munkahelye egyik napról a másikra szűnt meg. Biztosak voltunk abban, hogy hamarosan válogathat a jobbnál jobb ajánlatok közül.
Ám fél év is eltelt, és semmilyen ajánlat nem érkezett. Addig őszinték voltunk egymáshoz, de a szokatlan helyzet befelé fordulóvá tett mindkettőnket. A férjem ideges volt, de nem mert félelmeiről és a kilátástalanságról beszélni. A tanári fizetésemből nem tudtam eltartani a négytagú családot, ezért a tartalékainkat kezdtük felélni.

A párom elkezdte bújni a hirdetési újságokat. Végzettségének megfelelő munkát alig talált. Ha mégis, akkor túl idősnek bizonyult. Minden nap mélyebb depresszióba zuhant. Tudtam, tennem kell valamit, hogy megállítsam a lejtőn. Beszéltünk menedzser ismerősünkkel, aki elmondta, hogy a mai világban angol nyelvtudás nélkül ne is reménykedjünk jó állásban. Együtt jártam a párommal angolórára – másfél év alatt letettük a középfokú nyelvvizsgát. Közben folyamatosan próbálkoztunk nagyvállalatoknál, fejvadász cégeknél, mindhiába.

Zavarta a helyzet

A férjem nagyon hálás volt, hogy mellette állok, de ettől csak nőtt a lelkiismeret-furdalása. Szinte minden reményünk elveszett, amikor a párom találkozott a volt egyetemi évfolyamtársával, aki hasonló cipőben járt. Éjszakákon át tartó beszélgetések után elém álltak a nagy ötlettel: vállalkozást indítanak. Persze egyiküknek sem volt pénze. Jelzáloghitelt vettünk fel a házra. Ma már tizenöt főt foglalkoztatnak, és ami a legfontosabb: újra boldogok vagyunk.

Alkoholista lett – elváltak

A férjem használt autókkal kereskedett, anyagi gondjaink nem voltak; nagy társasági életet éltünk és jól éreztük magunkat. Egy őszi éjszakán mindenünk odaveszett. Hatalmas vihar tombolt, és a villám belecsapott az autótelep mellett lévő fába. A fa kidőlt, és felgyújtotta az egész telepet. A biztosító ugyan fizetett valamennyit, de ez épp arra volt elég, hogy kifizessük a bizományosokat. El kellett adnunk a kétszintes kertes házunkat, és egy kisebb társasházba költöztünk.

Odalett a boldogságunk

Anyagilag teljesen lenullázódtunk, a férjem teljesen kiborult. Hetekig nem csinált semmit, majd egyre többször járt el inni a barátaival. A könyvtáros fizetésem semmire sem volt elég, ő pedig nem akart munkát keresni.

Beszéltem vele szépen, kértem, könyörögtem, majd parancsoltam; mindhiába. Mindkettőnk szülei segítettek volna beindítani egy új vállalkozást, de a párom hallani sem akart erről. Arról még úgy se, hogy alkalmazottként dolgozzon. Férfiúi büszkeségét sértette, hogy nem tud egyedül helytállni. Próbáltam jó útra téríteni, nem sikerült. Egyre többet ivott, végül mindig részeg volt. Szinte minden este ordibált a kislányunkkal és velem. Majd’ egy évig ment ez így.

Amikor láttam, hogy nincs kiút, egyik napról a másikra a szüleimhez költöztem a kislányommal. Többször ébresztett fel bennünket, részegen kiabált, borzasztó volt. Először megsajnáltam, próbáltam beszélni vele, de másnap este ismét részegen verte az ajtót. Tudtam, elveszett ember lett, így elváltam. Azóta nem láttuk, nem tudunk róla semmit. Nem tudom, sikerül-e feldolgoznom a történteket. Volt egy boldog családom, és másfél év alatt összeomlott mindhármunk élete.

Taxisofőr lett – szinte külön élnek

A férjem teheráru fuvarozóként dolgozott, a TÜZÉP-pel állt szerződésben. A rendszerváltás után privatizálták a céget, és az új tulajdonos nem alkalmazta beszállítóként. A párom nem tudta kezelni a helyzetet. Minden nap otthon volt, sóvárgott a teherautója és rakodógépei után. Egy ideig elfoglalta magát a kisfiunkkal, majd a kerttel, de nem tudott megbirkózni azzal, hogy az én kis üzletem nyereségéből élünk. A párom ugyanis klasszikus férfi: nem bírja elviselni, hogy nem ő a családfenntartó.
Sokszor mondtam neki, hogy bővítsük az üzletet, és csináljuk együtt, de erről hallani sem akart. Egyre mélyebbre zuhant a depressziójába, míg egy nyári napon borzalmasan összevesztünk. Kiabáltunk, törtek a poharak, majd nem szóltunk egymáshoz. Hajnalban felült a buszra, és a fővárosba utazott. Bérelt egy autót, és elkezdett taxizni. Kezdetben hetente legalább három napot otthon töltött, ám hazalátogatásai egyre ritkábbak lettek.

Lelkileg nehezen viseltem, hogy egyedül maradtam egy tizenhárom és egy egyéves gyermekkel. Minden problémát egyedül kellett megoldanom. Három évig folyt ez így, a végén az idegösszeroppanás szélén álltam. Úgy döntöttem, hogy a szülővárosomba költözünk. Gondoltam, így jobb lesz, hiszen ha valami gond van, a szüleimmel meg tudom beszélni.

Ám a helyzet rosszabb lett: új lakhelyünkön nem sikerült beindítanom az üzletet. Szerencsére az eredeti szakmámban el tudtam helyezkedni gyógyszerészként. A családi életünk egyre jobban szétforgácsolódott. A lányom ma már felnőtt, önálló életet él. Hamarosan a kisfiam is kirepül. A férjem két-három hetente látogat haza, egy-két napra. Mondván, muszáj dolgoznia, mert meg kell élnünk valamiből.

Kérj segítséget!

Az a legnagyobb probléma, hogy a munkanélküliek szégyellnek segítséget kérni. Pedig éppen ezért alakultak a munkaügyi központok, valamint családsegítő szolgálatok. Ha valaki a munkaügyi központhoz fordul, nagy eséllyel talál magának átképzést, vagy olyan kedvező hitellehetőséget, amellyel vállalkozást indíthat. A családsegítő központok munkatársai az önéletrajz írás fortélyain túl megtanítják arra, hogyan viselkedjen egy állásinterjún. A szakember abban is segít, hogy könnyebben fel tudja dolgozni a kudarcot.

A férfiak legnagyobb része ezeket a lehetőségeket nem veszi igénybe. Ha valaki elveszti munkahelyét, ne szégyellje! Először telefonálja körbe ismerőseit, hátha tudnak egy megüresedett állásról. Amennyiben nem jár sikerrel, azonnal menjen a munkaügyi központba és a családsegítő szolgálathoz. Minél később teszi meg valaki ezt a lépést, annál kisebb önbizalommal kezd változtatni helyzetén. Így sikeres próbálkozásainak esélye is csökken