Az alapötlet egyszerű: a kocsisort egy nagyobb jármű, jellemzően egy kamion vezeti, amely mögé nagyjából 6 méteres követési távolsággal beállnak a személyautók, követő üzemmódban. Ilyenkor csak az első járművet vezeti a sofőrje, a többiek az automatikára bízhatják magukat. A viszonylag kis követési távolság miatt a követő járművek szélárnyékban közlekedhetnek, ami csökkenti a légellenállás leküzdésére fordítandó teljesítményt, és ezen keresztül érezhető fogyasztáscsökkenést hoz. Emellett a személyautók sofőrjei pihenhetnek, nem kell a forgalomra koncentrálniuk, hiszen az autó követi az előtte levőt. A rendszer 90 km/h-s tempóig működik – ez egyébként megegyezik a kamionokra Európa-szerte érvényes sebességkorlátozásnak – és az egyes autókba épített kamerák, illetve radar-érzékelők jelei alapján szinkronizálja az egymás mögött haladó járművek mozgását.

A fejlesztők abban bíznak, hogy az év végére már hat járművet is összekapcsolhatnak – ilyen mennyiségnél már kimutatható a fogyasztás és a károsanyag-kibocsátás jelentős csökkenése. Az persze még így is kérdéses, hogy hogyan lehet elterjeszteni a közúti vonatozást, hisz nem csak az autókat és kamionokat kell drága elektronikával felszerelni, de a jogszabályi hátteret is meg kell teremteni. A SARTRE program munkatársai abban bíznak, hogy az európai kormányok és az autógyártók aktív segítségével a következő tíz évben elterjedhetnek a közúti szerelvények, csökkentve a környezet terhelését és javítva a baleseti statisztikákat.