A sivatagban létrehozott városok és üdülőparadicsomok materiális értelemben a víznek köszönhetik létrejöttüket, és fennmaradásuk is ettől függ. (Izrael néhány éve elhatározta, hogy nemzetbiztonsága és természeti erőforrás-autonómiája védelmében, részben átáll a tengervíz sótlanítására, hogy ellássa a lakosságát ivóvízzel.)

Az itteni vízigényes életstílushoz hozzátartozik a kerti uszoda, a 24-órás légkondicionálás, a kertek és gyepek locsolása, valamint a megvásárolt termékek (élelmiszer, autó, ékszerek stb.) gyártásának vízlábnyoma.

A párolgás nagyon erős a szubtrópusi klímában, ezért naponta négyszer is locsolják a növényeket errefelé. Az éves csapadékmennyiség rendkívül alacsony: a tengerparti övezetben is csak 10 centiméter. Kézenfekvő megoldás, hogy a tengervíz sótlanításához folyamodik az ország. A CNN szerint az emirátusiak leginkább a sokfázisú desztillációs technológiáját alkalmazzák: az elpárologtatott tengervíz gőz formájában sűrítő-kamrákon halad keresztül, ahol összetömörítik és desztillálják.

A világ vízsótlanító üzemeinek fele az Arab-félszigeten található. Az Abu Dzabi-ban lévő Fujairah üzemegység napi kapacitása 492 millió liter. Állítólag ez a legnagyobb a világon. (Még ebben az évszázadban olyan drága erőforrássá válhat a víz, mint amilyen ma az olaj.)